Hírek

Egyre több kukoricára éhezik a világ!

A népességnövekedés, valamint a geopolitikai és az éghajlatváltozási kockázatok egyre több országban teszik sürgőssé annak feltárását, hogy miként növelhető tovább a mezőgazdasági termelés. Más gabonafélékhez hasonlóan a kukorica iránt is évről évre nő a kereslet.

A kukorica – a rizs és a búza után – a harmadik legtöbbet fogyasztott gabonaféle. Az elmúlt évtizedekben az egy főre jutó kukorica humán fogyasztása világszerte folyamatos növekedést mutatott (1963: 11 kg/fő/év, 2018: 18,8 kg/fő/év; FAO adatok alapján). A kukorica élelmiszerként való fogyasztása az évi 175 kg-os gabonafogyasztás nagyjából 11%-át teszi ki. Kukoricát 161 országban fogyasztanak, azonban a legtöbb országban a kukorica humán táplálkozásban betöltött szerepe csekély jelentőségű, ugyanakkor a kukoricafogyasztás mértéke 22 országban is meghaladja az 50 kg/fő/év értéket (elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában és Latin-Amerikában). Az egy főre jutó kukorica élelmiszer-fogyasztás különösen magas az erős kukorica alapú táplálkozási hagyományokkal rendelkező Mexikóban és Dél-Afrikában. Afrika az egyetlen régió, ahol a kukorica élelmiszerként való fogyasztása meghaladja a takarmányként való felhasználását, bár a takarmányként való felhasználás lassan kezd felzárkózni. Amerikában is az átlag feletti a kukorica umán táplálkozásban betöltött szerepe, de ennek mennyisége eltörpül a takarmányként való hasznosításhoz képest. A világ népessége a jelenlegi 7,7 milliárdról 2 milliárddal növekszik 2050-re (8,9–10,7 milliárd a feltételezett termékenységi rátáktól függően). Állandó, stagnáló éves kukorica élelmiszer-fogyasztást feltételezve 2050-re 37 millió tonnás (termékenységi feltételezéstől függően 22–56 millió tonna) plusz igényt becsülhetünk. Ezenkívül az aggregált kukoricafelhasználás gyors növekedése is előrevetíthető, hiszen takarmányként betöltött szerepe vitathatatlan, valamint egyes országokban ipari és energianövényként való hasznosítása is jelentős.

Kína és India a két legnépesebb ország, amelyek együttesen a világ népességének több mint 36%-át teszik ki. Ezért rengeteg kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy miként lehet „táplálni” Kínát, tekintve annak hatalmas méretét, illetve, hogy a mennyiségi igények mellett minőségi elvárások is megfogalmazódnak (pl.: húsfogyasztás, amely a takarmányként használt kukorica iránti növekvő keresletet is indukálja). A kínai kukoricakereslet továbbra is meghaladja a belföldi kínálatot, különösen a középosztály növekedésével, amely készen áll a rendelkezésre álló jövedelmének nagy részét jobb minőségű élelmiszerekre költeni. India is gazdasági átalakuláson megy keresztül, így jelentősen megnövekedett a baromfihús iránti kereslet. Mind Kína, mind India leckét ad a mezőgazdasági átalakulásról más fejlődő országoknak és egymásnak is.

Kína a világ gabonájának egynegyedét termeli meg, és bolygónk népességének egyötödét táplálja a Föld szántóterületeinek kevesebb mint 10%-ával. Bár a kínai kormány az önellátást szorgalmazza, nem feltétlenül áll rendelkezésére elegendő forrás ennek kielégítésére, ezért tovább növelné termelését. Ehhez, az ország vezetése kész lehet lazítani a génmódosított organizmusokkal szembeni álláspontján is. Jelenleg ugyanis Kína tiltja a génmódosított növények termesztését, génmódosított kukoricát azonban importál. Ha lazítanák a szabályozást, és már termeszteni is lehetne génmódosított kukoricát, az a hozamok javulását eredményezhetné, csökkentve az ország importfüggőségét. Ennek azért is van jelentősége, mert napjainkban Kína a világ egyik legnagyobb kukorica importőre: 2021-ben a globális kukoricaimport 13%-a az országba érkezett. Ráadásul összehasonlítva 2020-szal, ’21-re több mint két és félszeresére, 28,35 millió tonnára nőtt a Kínába importált kukorica mennyisége. Ha tehát az ázsiai országnak nem lenne szüksége lyen sok kukoricára, az a világpiaci árakat is leszoríthatná. Mindez azonban nem a közeljövőben várható, hiszen a génmódosított növények termesztésének elfogadtatása és széles körű termesztése hosszabb időt vesz igénybe. Ezentúl megjegyzendő, hogy ha Kína közelebb is kerülne az önellátáshoz a kukorica tekintetében, a globális gabonapiacon továbbra is jelentős szereplő maradna.

A kínai példa szemléletesen mutat rá, hogy a népességnövekedéssel együtt járó mennyiségi élelmiszerigény és a hús iránti növekvő kereslet, valamint a geopolitikai és az éghajlatváltozási kockázatok egyre több országban teszik sürgőssé a mezőgazdasági termelés növelését szolgáló innovatív technológiai megoldások feltárását.

Forrás: OTP Agrár

Felhasznált irodalom:

https://link.springer.com/article/10.1007/s12571-022-01288-7

https://www.world-grain.com/articles/17062-china-hungry-for-more